Ugrás a tartalomhoz

Olympia (Manet-kép)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olympia (Olympia)
MűvészÉdouard Manet (1863)
Műfajakt
Mozgalom
Magasság130,5 cm
Szélesség191 cm
MúzeumMusée d’Orsay
GyűjteményMusée d’Orsay
Katalógusszám
  • 68 (Adolphe Tabarant, Manet et ses oeuvre, 1st edition)
  • 82 (Jamot and Wildenstein, Manet, catalogue critique, 1st edition)
  • 69 (Rouart and Wildenstein, Edouard Manet. Catalogue raisonné, 1st volume)
  • 61 (Sandra Orienti, Tout l'œuvre peint d'Édouard Manet, 1st edition)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Olympia témájú médiaállományokat.

Az Olympia című festmény Édouard Manet alkotása, amely a párizsi Musée d’Orsay gyűjteményének része.

Keletkezése

[szerkesztés]

A képen egy alacsonyabb osztályból származó prostituált látható. A festmény egy rejtett, a francia polgárság előtt mégis jól ismert valóságot ábrázol. Célzottan provokatív, az 1865-ös párizsi képkiállításon sokkolta is a látogatókat. A felháborodott műkritikusok obszcénnek és alantasnak nevezték az alkotást.[1] Felrótták a művésznek, hogy modelljének bőre sárga, lába piszkos, tekintete szégyentelen, a póz, amelyben fekszik, szemérmetlen.[2] A meztelen nő modellje, Victorine Meurent volt, akit Manet sokszor megfestett, például a Reggeli a szabadban című képén.[3]

Az Olympia egyértelmű utalás Tiziano Vecellio 1538-ban festett Urbinói Venusára, illetve Francisco José de Goya y Lucientes 1799 és 1800 között készült Meztelen Maja című képére.[1] Szemben azonban Tiziano képével, nem egy mitologikus, allegorikus alak, hanem egy testét nem szégyellő nő bizalmas és egyedi portréja.[1] A nő egy kurtizán, amit már a cím egyértelműen jelez: Olympiának a prostituáltakat nevezték a korban.[2] A fekete szolgálólány által alkalmazójának mutatott virágcsokor pedig azt jelzi, hogy új vendég érkezett, aki a kurtizán tekintetéből ítélve nem lehet más, mint a festmény szemlélője.[3]

A képről úgy tartják, hogy Charles Baudelaire 1857-es kötete, A Romlás virágaiban szereplő sorok ihlették.[1] A festményt Az ékszerek című vers kíséretében állították ki, ami fokozta a botrányt.[2]

Az Olympia „Szakítás az olasz reneszánszig visszanyúló hagyománnyal és a modern festészet nyitánya, amely nem idealizál, a realitást ábrázolja, akárcsak később Degas vagy Toulouse-Lautrec festményei vagy az irodalomban Zola Nanája” – fogalmazott a képről Magyar Miklós.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]